A farnyi zarándoklatunkat Olaszországba eredetileg május 1-től 8-ig, a szabad májusi napokra terveztük. Helyesen sejtették, hogy ha ebben az időpontban utaztunk volna, az új pápa megválasztása egy nappal lemaradt volna. Ezért bizonyára az eredeti napokra a repülőjegyek is annyira drágák voltak, hogy engedményeket kellett tennünk, és így a zarándoklatot május 2-tól 9-ig indítottuk.
Ezt a nem tervezett csúcsélményt a zarándoklatunk végén éltük át. Mielőtt megéltük volna a pápa megválasztását (amire a helyzet miatt titokban reméltünk), meglátogattuk Barit, ahol Szent Miklós székesegyháza áll, és itt ünnepeltük a szentmisét a sírnál. Másnap autóval utaztunk San Giovanni Rotondóba, ahol a szentmise lehetősége mellett imádkozhattunk Padre Pio sírjánál, valamint kirándulást tettünk San Archangelo-ba és másnap a tengerparti Vieste városkába is. Itt kihasználtuk a gyönyörű időt és fürödhettünk a meglepően meleg tengerben.
Másnap Róma felé indultunk, ahol megálltunk Monte Cassinónál. Rómában meg akartuk nézni a Szent Kapukat, és imádkozni akartunk Ferenc pápa sírnál is. Aztán természetesen sétáltunk volna a város látványosságai között az idő és az időjárás függvényében. Május 8-án, csütörtök reggel szentmisénk volt a sír közelében Szent Péter sírnál, majd a bazilika megtekintése és a kupolára való felmászás következett, ahonnan nemcsak az egész Vatikánt láttuk, hanem főleg a Sixtus-kápolna kéményét, amely a szavazólapokat várta. A második fekete füstöt erről a konklávéról néhány perccel lekésett, éppen hogy a bazilikát járva át.
Délután visszatértünk Nepomucenába, majd újra visszaindultunk a Vatikán felé. Mivel a füstöt 17:30 körül vagy 19:00 körül várták, nem vártunk ilyen korán közvetlenül a téren, hanem a Piazza Navona körüli utcákban sétálgattunk. Az idő során Jenda atya végig ellenőrizte a választási kéményt a YouTube-on, de körülbelül 18:05-kor a mobilt letette, és elkezdett mesélni az építészeti versenyek szépségeiről és vicceiről. 18:07-kor azonban megérkezett az üzenet: fehér füst. Abban a pillanatban elfelejtettük a legszebb építészetet, és azonnal elindultunk Szent Péterhez. Nem sokkal később úgy tűnt, a város többsége ugyanezen a gondolaton volt. Valóban, a Via della Conciliazione-hoz eljutottunk, de csak félúton. Ezért minden erőnkkel kihúzódtunk a tömegből a főutcán, és siettünk egy mellékutcán a tér baloldalához. Néhány perc múlva már Szent Péter téren álltunk, a balkont és a képernyőt nézve, 18:55-kor, 48 perccel a sikeres füstjel után. A légkör nagyon vidám volt, és mindannyian vártuk, hogy végre kinyíljanak a balkon ajtajai. És itt jött, a bíboros diakonus megérkezett és bejelentette az új pápa nevét. Nem sokkal később maga XIV. Leó pápa is megérkezett. Ez örömkiáltást és lelkesedést váltott ki!
A megáldást követően az új pápa távozott, és mi is rájöttünk, hogy éhesek vagyunk és meg kell állnunk. Így visszaindultunk. Az utcák teljesen tele voltak emberekkel, az autóknak esélyük sem volt, és csak szomorúan vártak, hogy talán egy idő után mozduljanak. Milyen meglepetés, hogy abban a pillanatban a helyi tömegközlekedés sem működött valami jól. Ezért több mint félúton gyalog kellett mennünk.
Útközben megálltunk egy kitűnő vacsorára, és éjfélkor végül megérkeztünk Nepomucenába. Mindez nagyon szép lett volna, ha nem várna ránk már 4:15-kor a repülőtérre való indulás. De ezt is sikerült megoldanunk. A pápa megválasztása Rómában, azt az ember csak úgy nem éli át, ehhez igazán alapos terv kell.
